Határon túli magyar vagyok. Felvidéken élem mindennapjaimat. Mindennap
megvívom honfitársaimmal együtt a kis, mindennapi harcainkat, azért,
hogy magyarok lehessünk. Ez nem kellemes dolog, de elfogadtuk,
megtanultunk vele élni.
De mikor azt látom, hogy a magyarok nagyobbik része képes eldobni
magától a magyarságát, mindig az jut eszembe, hogy akkor én még
miért vagyok magyar. Mert nyugodtan megtehettem volna,
pontosabban a szüleim, hogy szlovák iskolába iratnak. Sőt a
nagyszüleim is megtehették volna ugyan ezt a szüleimmel. Akkor most
nem itt élnék, nem ilyen körülmények között. Valószínű, hogy valahol
Pozsony környékén élnénk, apukámnak egy jól menő cége volna, én is
könnyebben elvégezném az iskolákat, jó anyagi háttér állna mögöttem.
Csak hogy sem a szüleim, sem én nem szlovák iskolákba jártunk, nem
valljuk szlovák nemzetiségűnek magunkat. Mit kapunk ezért cserébe?
Szlovákiától egy ún. kitagadást. Nem kellünk nekik, hiszen mi nem
szlovákok vagyunk. Ez esetben elvárnánk, hogy legalább
Magyarország támogatna, ha már magyar nemzetiségűnek vallottuk
magunkat.
Ez több mint négy évvel ezelőtt megtörtént, gondolok itt a
státusztörvényre. Ugyan nem sok mindenben, de segített megvívni a
mindennapi csatáinkat. Nem azzal, hogy valamilyen anyagi támogatást
kaptunk vele. Egész egyszerűen csak érzelmi szinten. Jól esett, hogy
Magyarország végre észre vette, hogy mi is vagyunk. Hogy vannak
olyan magyarok, akik nem saját akaratuk miatt élnek külföldön. Akik
nem hagyták el szülőföldjüket, nem ők változtatták meg
állampolgárságukat, hanem Trianon. Nem akarok most 80 éves
sebekkel jönni, de sajnos itt kezdődött az egész. De mi még ezt is
elfogadtuk, beletörődtünk.
Aztán jött egy kormány, aki a semmivel tette egyenlővé a
státusztörvényt, vele együtt a Magyar Igazolványt. Még fájóbb szívvel
és keserűséggel, de elfogadtuk. Ekkor felcsillant egy újabb lehetőség,
ami mindannyiunk szívét megdobogtatta. Ami visszaadta volna a
Trianon által elvett jogokat nekünk. A kettős állampolgárság.
Aztán jött egy miniszterelnök, aki a nem mellett kampányolt, aki azt
állította, hogy ha megkapjuk a kettős állampolgárságot, akkor
tömegesen fogunk bevándorolni Magyarországra, elvesszük az ott élők
munkahelyét, felvásároljuk a földjeiket, terjeszkedni fogunk. Amit én
nem értek a mai napig, az az, hogy ha ezt akarnánk tenni, akkor miért
nem tesszük meg már most? Nyugodtan megtehetnénk, ha akarnánk.
Csak hogy ott van az a ha. És pont ez a bökkenő. Ugyanis mi ezt nem
akarjuk! Mi nem akarjuk itt hagyni a földjeinket, telkeinket, házainkat,
ismerőseinket. Nem akarjuk ellepni Magyarországot!
De ezt is hagyjuk. Mi ebbe is beletörődtünk. Nem kellünk
Magyarországnak. Magyarország nem akarja, hogy minden magyar
magyar lehessen.
Én csak azon akadtam ki nagyon, hogy Magyarország nem akarhatja
azt, amit a választások tükröznek! Hogy engedhetik meg ma
Magyarországon a magyarok, hogy lenézik őket! Mert a mai magyar
kormány lenézi a magyarokat. Próbálja átkódolni az emberek
valóságérzetét. Egy olyan miniszterelnökkel, aki pökhendin kiosztotta a
másik miniszterelnök-jelöltet.
Egy olyan kormány van ma Magyarországon, aminek a miniszterelnöke
nem mer kiállni egy jelölttel szemben egy igazi vita keretén belül. Mert
amit kitaláltak, az nem volt más, mint egy „beszélgetés". A vita nem
más, mint amikor mindenki megvédi a maga igazát. De nem baj. Minden
józan ember észrevehette, hogy a pökhendiséggel nem tudta kihozni a
sodrából a miniszterelnök-jelöltet a miniszterelnök.
Egy olyan kormány van hatalmon, aki választási csalást csalással
halmoz. De miért is csalnak? Mert Magyarország nem ezt akarja, ők
még is megpróbálják Magyarországra erőltetni az akaratukat. Ez ellen
kellene tenni. De valahogy nem sikerült Magyarországnak ez
mostanság. De nem baj, legyen. Magyarország állampolgárai lesznek
ennek elszenvedői. Nem a székelyek, nem a kárpátaljai magyarok, nem
a vajdasági sem pedig a felvidéki magyarok.
De azt már mi sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Magyarország újból
lepaktál az oroszokkal! Nem lehet, hogy ez az ország ennyire
megváltozott volna 1990 óta. Akkor sikerült kiüldözni a Kárpát-
medencéből az oroszokat. Erre most mi történik? Egy olyan kormány,
ami tele van 1990 előtt is hatalmon lévő politikusokkal, behívja az
oroszokat. Megint orosz elnyomás alatt akar lenni Magyarország? Mert
ha ez így folytatódik, az lesz.
Erre a kijelentésre úgy válaszolt a miniszterelnök, hogy ők legalább
tesznek valamit a piac fellendüléséért. Nem úgy, mint az előző
kormány. Csak hogy nem tudom, hogy ők hol voltak akkor, amikor az
akkori kormány miniszterelnöke kiharcolta Magyarország uniós
csatlakozását. Mi mást tett volna ezzel a kormány, ha nem a piac
fellendülését segítette?

Én csak azt tudom tanácsolni, mint kívülálló, hogy mindenki csináljon
egy számvetést arról, hogy mi mindent kapott Magyarország az előző
kormánytól, és a jelenlegi kormánytól.
Egy kicsit belesegítek:
Előző kormány:
- Széchenyi terv
- Nemzeti Színház
- Autópályák (európai kimutatás alapján egy autópálya elkészüléséhez
6 évre van szükség, tehát amivel most a kormány dicsekszik, az nem
az ő babérja, hanem az előző kormányé)
- Státusztörvény
- Mária-Valéria híd, Párkány
- Debrecen felújítása
- Beregi házak újjáépítése az árvíz után
Ezek a szemmel láthatóak. Most lássuk a jelenlegi kormányt:
- Nagyobb államadósság
- Nem hajlandóak megépíteni a hidakat az Ipolyon
- Ferihegy elprivatizálása
- Félelem a költségvetés nyilvánosságra hozatalától
- Gátak meg nem építése

Nem tudom, hogy a magyarok ezeket hogyan tudják értelmezni. Én úgy
látom, hogy az előző kormány jobb mint a mostani.
De ez az én magán véleményem.
Én mindenkitől csak azt kérem, hogy gondolja át a döntését, és csak
úgy adja le a voksát az általa jónak hitt jelöltre.